Gyávának éreztem magam

 Apával hétvégére sátrazást terveztünk. Az időjárás előrejelzés szerint szép, csillagos éjszaka elébe nézünk. A sátrat gy kis tisztáson vertük föl. Kicsit nézegettük a csillagokat, majd aludni mentünk. Ahogy apa elaludt, kiosontam a sátorból, hogy éjszakai túrára induljak. Egy kis tisztáson megálltam, és néztem a csillagokat. Majd az egyik tisztást szegélyező bokorból halk morgást hallottam. A bokorból egy sárga szempár figyelt. Majd lassan felemelkedett. Egy villám cikázott át az égen, így megvilágította a lényt. Döbbenten figyeltem. Nagy, fekete, medve szerű lény volt. A döbbenettől földbe gyökerezett a lábam. Egy ugrással a bokor előtt termett, majd futásnak eredt, egyenesen felém. A túlélése ösztönöm rögtön elindította a lábaim, és én is futásnak eredtem. Vissza, a sátorhoz futottam ahol nem találtam apát, így futottam tovább. Talán órákig, talán csak percekig, de teljes erőmből rohantam az életemért. Aztán egyszer csak piros csíkot pillantottam meg magam előtt. Követtem, és egy testet láttam elterülve a földön. Leültem mellé, és megnéztem él-e még. Nem élt. Ahogy felismertem ki az, azonnal zokogni kezdtem.A saját apám fekszik a karjaim közt, holtan! Közeledő léptek zaja ütötte meg a fülem, és egy reccsenés. Úgy megijedtem hogy még zokogni is elfelejtettem. Átkutattam apám zsebeit és megleltem a kocsi kulcsot. Tovább rohantam egészen a kocsiig. Ott pillanatok alatt beültem, és lebújtam az ülés alá. Annyira kimerültem hogy elaludtam. Amikor hajnalodni kezdett, üldözőm léptei ébresztettek. Lassan halkulni kezdtek a léptek, így megnyugodtam.
3 év telt el azóta az éjszaka óta. Keményen edzettem, és meg is lett a gyümölcse. Immár képes vagyok megvédeni magamat, és másokat is. Akkor, erre nem voltam képes. Gyáva voltam.